Mikulásnap
2011. december 6-án a Hétszínvirág Óvodába is megérkezett a Mikulás. A bábjátékot követően a gyermekek énekszóval fogadták a várva-várt Mikulást, aki a gyermekeket ajándékcsomagokkal örvendeztette meg.
Ho-ho-ho-hoooo!!!
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Idősek Napja 2011
Kellemes őszi szombat délutánon, november 5-én rendezte Tiszakeszi Község Önkormányzata az Idősek Napja köszöntő programját, a falu gyönyörű kultúrotthonában, ahol mint egy 160 ünnepelt jött el a meghívásra.
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Termékfesztivál- Gelej
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
"Árvácska-kommandó"
A Faültetés után vette kezdetét az "Árvácska Kommandó" nevű virágültetés.
A civil kezdeményezésű virágültetés körüli munkák megszervezésében fontos szerepet vállalt a lakosság egy része és a Jézus Szíve Brigád.
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Faültetés
2011. október 31-én a Tiszakeszi Önkormányzat kezdeményezésére faültetést szerveztek, mely az összefogásra és a csak együtt elérhető közös jövőre hívta fel a figyelmet. Ezt az eszmét jelképező két nyírfát ültettek el az önkormányzat dolgozói és a falu lakossága együttesen a játszótéren.
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
A IV. Bográcsfesztivál képekben
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Újabb képek az I. Keszi Maratonról
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Képek az I. Keszi Maratonról
Mészáros Bettina képei:
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Önkéntes munka a Hétszínvirág óvodában
Önkéntes munka a Hétszínvirág Óvodában
Tiszakeszi településen 2011.május 31. és június 1. napján a Szívlapát Alapítvány közreműködésével megtörtént a Hétszínvirág Óvoda udvarának rendbetétele, parkosítása. A Magyar Telekom önkéntesei két napon át ástak és csiszoltak, festettek és gereblyéztek, hogy a tiszakeszi óvodások boldogan vehessék birtokukba az óvoda udvarát. A Magyar Telekom az 50 önkéntes közreműködésén túl 500.000,- Ft összeggel is támogatta a tereprendezési munkálatokat. A beruházás eredményeként a Hétszínvirág Óvoda felújított épületéhez méltó udvarrész került kialakításra. Ezúton is köszönjük az önkénteseknek a lelkiismeretes, kitartó munkavégzést, amit a tikkasztó nyári melegben tanúsítottak, és a Magyar Telekomnak az anyagi támogatást.
A képek a tovább gombra kattintva, megtekinthetőek.
A képek a tovább gombra kattintva, megtekinthetőek.
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Pünkösdi Focigála 2011
Pünkösdi focigála 2011. június 13.
- Baranyi Imre emléktábla felavatása
- 1996-1997-es bajnokcsapat labdarúgó mérkőzése
- Ünnepi beszéd és "nosztalgiázás" a Napközi Otthonban
A rendezvény támogatói: Sipos Imre polgármester, Tiszakeszi Község Önkormányzata, Borza Gyula, Tóth Imre, Borza Lajos, Kruj József, Molnár János, Tamás Lajos, Sepsi és Fia Kft. Kállai László, Sólyom Csaba
- 1996-1997-es bajnokcsapat labdarúgó mérkőzése
- Ünnepi beszéd és "nosztalgiázás" a Napközi Otthonban
A rendezvény támogatói: Sipos Imre polgármester, Tiszakeszi Község Önkormányzata, Borza Gyula, Tóth Imre, Borza Lajos, Kruj József, Molnár János, Tamás Lajos, Sepsi és Fia Kft. Kállai László, Sólyom Csaba
A Pünkösdi focigála azért került megrendezésre, hogy megünnepeljük a 15 évvel ezelőtti és egyben utolsó futballsikerünket, az akkori bajnoki címet, s egyben egy régi kötelességünknek tegyünk eleget, amikor is méltó emléket állítunk a Tiszakeszi sport alapítójának, Baranyi Imrének.
Az 1990-es évek közepén újra kellett szervezni a Tiszakeszi labdarúgást. Szinte a nulláról indulva óriási lelkesedéssel és szakmai hozzáértéssel rövid időn belül sikerült is talpra állítani. mit mi sem bizonyít jobban, hogy az 1996/97-es évben megnyertük a körzeti labdarúgó bajnokságot, és feljutottunk a megyei II. osztályú küzdelmekbe. A sport közösségformáló ereje mind a mai napig hatással van a község sportéletére, mert nagyon sokan mozdultak meg egy-egy labdarúgó mérkőzésre akkor és most is.
Valami hasonló történhetett 1949.őszén is, amikor Baranyi Imre vállalta azt, hogy lerakja az alapkövét egy olyan tevékenységnek, amely lehetőséget adott a helyi fiatalságnak a különböző sportágak megismerésére és megszerettetésére, és szórakozást biztosított a sportszerető embereknek.
Imre bácsi mind munkájával, mind anyagiakkal támogatta a Tiszakeszi sportéletet. 1954-ben sport kitüntetésben részesült, ezáltal tiszteletbeli jegyet kapott a Magyar-Angol labdarúgó mérkőzésre. Munkásságának köszönhetően 1960-tól teljes sportéletet élt a falu. Több szakosztály is működött, mint például a labdarúgás, és női, férfi atlétikai szakosztály. Különböző helyi, járási, illetve megyei szpartakiádokon versenyeztek a keszi sportolók, de téli szakosztályok is üzemeltek, mint asztalitenisz, sakk, ökölvívás, szintén versenyszerűen.
Baranyi Imre bácsi, a Tiszakeszi sport alapítója 24 évi sportmunkálkodása után 1984.október 27.-én tért örök nyugalomra.
Emléke legyen örök minden sportszerető ember szívében...
A tovább gombra kattintva, megtekintheti a képeket.
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Pünkösdi Fesztivál Képekben
A "Pünkösdi Fesztivál" képekben:
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
Trianoni megemlékezés 2011. június 4.
Kedves egybegyűltek,
kedves tiszakeszi ünneplő közösség!
Tisztelettel köszöntök minden megjelentet a Trianoni békeszerződés aláírásának 91. évfordulóján! A megszólításban ünneplő közösséget mondtam, de helyesebb lett volna megemlékező közösségről beszélni, hiszen kinek jutna eszébe megünnepelni a mohácsi vészt, vagy a világosi fegyverletételt? Ugyanebbe a kategóriába tartozik Trianon is, amit nemzeti gyásznapként tartunk számon, a magyarságot ért egyik legnagyobb, - ha nem a legnagyobb - arculcsapásként. Mégis beszélni kell róla, mert a szocializmus évtizedei alatt annyira titokként kellett kezelni, hogy mára már a középkorú, sőt az idősebb nemzedék emlékezetéből ismkiesett, s ha így halad tovább, a fiatalok, a gyerekek tudatában már meg sem jelenik, mit is jelent a Trianon szó hazánknak.
Trianon két kastély a franciaországi Versailles-ban, van belőle kisebb és nagyobb; itt, a Nagy-Trianon palotában írták alá 1920. június 4-én az I. világháborút lezáró békediktátumot, amely hazánk sorsát gyökeresen megváltoztatta. Az Osztrák - Magyar Monarchia részeként mi nem saját akaratunkból keveredtünk bele az I. világháborúba, és nem a saját akaratunkból fejeztük be a vesztesek oldalán. A győztes oldalon álló országok közül Franciaország dédelgetett nagyhatalmi törekvéseket, ezért elemei érdeke volt az Európa közepén álló Osztrák - Magyar Monarchia minél apróbb darabokra való szétzúzása, katonai és gazdasági erejének tönkretétele. Ehhez - jól hangzó hazugságokkal - megnyerte az Antant többi hatalmát is, mondván: Ne legyen Európában egy sok nemzetiség felett zsarnokoskodó állam, helyette hozzunk létre tiszta nemzetállamokat! S létrehozták a 7 nemzetiségből álló Csehszlovákiát, a szintén 7 nemzetiségből álló Romániát, s a 11 nemzetiségből álló Jugoszláviát. Mindezt egy olyan nemzetiségi térképre alapozva, melyhez a jegyzőkönyveket Kassán egy szállodában hamisították. A béketárgyalásokon ezek jelentették a döntő érvet a magyar területek elcsatolása mellett. Az azóta eltelt időben be is bizonyosodott, hogy a mesterségesen kreált államok nem életképesek. Sorban felbomlottak békében vagy háborúban. Már csak Románia létezik az akkori állapotok szerint.
A békediktátum jól hangzó szlogenje a nemzeti önrendelkezéshez való jog volt. Hogy lehet, hogy mi voltunk egyedüli nemzet, amelytől ezt megtagadták?
Hogy lehet, hogy országunk területének 2/3-át, lakosságának több, mint felét egy tollvonással más országoknak adták?
Hogy lehet, hogy aki az emiatt érzett szívbéli fájdalmának hangot ad, az máris nacionalista, soviniszta, sőt egyenesen fasiszta?
A feltett kérdésekre nem tudok és nem akarok más választ adni, csak ami keresztyény hitemből következik: "A kívánság megfoganva bűnt szül." - írja Jakab apostol.
Vagyis a válasz csak a lélek szintjén érthető az ember szívében, fejében megfogalmazódik egy gondolat, egy kívánság és az "megfogan", fejlődik, növekszik és eredményeképpen megszületik a bűn. Egy-két francia államférfi fejében megszületett a kívánság: legyünk mi egy új európai nagyhatalom! S máris fejlődni, növekedni kezdett a gondolta: Hogyan állíthatnánk félre azokat, akik ezt akadályozzák? Mondjuk azt a fehérre, hogy fekete! Mondjuk azt a magyarra, hogy román, vagy szerb, vagy horvát, vagy éppen ahogy a statisztikához kell! S megszületik a végeredmény, a bűn: TRIANON!
1935-ben egy Henry Pozzi nevű francia férfi írja:
"Ha Franciaország tudta volna, hogy azok az államférfiak, akik 1919-ben képviselték a nemzetet, milyen hátsó gondolatokkal és milyen célzattal kötötték meg "a jog és az igazság békéjeét" ... Franciaország és vele együtt Európa most nem ott tartana, ahol ma tart..." Franciaországnak akkor egyetlen ellensége volt: a hazugság! Szép ez a felismerés, de tett-e valaki valamit? Tudjuk, hogy nem.
És ha a lélek szintjén már megértettük, hogy hogyan születik a bűn, akkor a lélek szintjén megértjük-e azt a magyar testvérünket, aki önhibáján kívül a mai Magyarország határán kívül született és azt mondta nekem: Ha a magyar zászlót látom, nem érzek maradéktalan boldogságot, mert nem az én országom zászlaja. Ha annak az országnak a zászlóját látom, ahol születtem nem örülök neki, mert nem az én népem zászlaja.. Ha Magyarországra jövök, nem vagyok itthon, mert nem az a szülőföldem. Ha a szülőföldemre megyek, nem lehetek otthon, mert éreztetik velem, hogy idegen vagyok, más nyelvet beszélek. Át tudjuk érezni ennek a zavarodott helyzetnek a kínját? Tudunk úgy tekinteni a határon túli magyarokra, mint velünk egyekre, hozzánk tartozókra?
Vagy úgy gondolkodunk, mint azok a tiszapalkonyai emberek, akik megkérdezték a szomszédjukba Kárpátaljáról áttelepült idős magyar tanárembert: Maguk oroszok minek jöttek ide? Sírva mondta, hogy kevésen múlott, hogy vissza nem költözött. Ma is állítom: magyarabb magyar volt, mint mi.
Tudjuk, hogy ma is magyarok milliói kénytelenek más nemzetek országában, azok lenézésétől körülvéve, kirekesztettségben élni.
Mit tehetünk mi anyaországi magyarok értük?
Semmiképpen nem szabad Trianon bűnét egy másik tetőzni, úgymint: ha más népek vétettek ellenünk, mi is viseltessünk erős indulatokkal irántuk! Mint tudjuk: A kívánság megfoganva bűnt szül... Azzal semmit nem segítünk magyar testvéreinken, ha áhítozunk az elrabolt anyagi javak után! De legyen jogunk fájdalmat érezni, amikor Nagyváradot Oradeának, vagy Kassát Kosicének látjuk kiírva! És engedtessék meg nekünk, hogy lelelkünkben velünk egy szőlőtőből kinőtt vesszőként tekinthessünk a határon túli magyarokra, legyen jogunk és lehetőségünk velük kapcsolatokat kiépíteni, fenntartani, ápolni. Nekünk, magyarországi magyaroknak ezirányba kell változnunk és cselekednünk!
Mit is tehetünk tehát a trianoni határokon kívül rekedt magyarokért?
A feladatunk egyértelmű: emlékeztetnünk kell mindenkit - gyerekeinket, unokáinkat, tanítványainkat - Trianon bűnére, fel kell vállalnunk a lelki egységet a határon túl élőkkel, s mindazt, ami összetartozik, össze kell tartanunk!
Ezért öröm, hogy 2010-ben a magyar Országgyűlés úgy határozott: június 4-e ezentúl a Nemzeti összetartozás napja.
Így legyen!
Trianon két kastély a franciaországi Versailles-ban, van belőle kisebb és nagyobb; itt, a Nagy-Trianon palotában írták alá 1920. június 4-én az I. világháborút lezáró békediktátumot, amely hazánk sorsát gyökeresen megváltoztatta. Az Osztrák - Magyar Monarchia részeként mi nem saját akaratunkból keveredtünk bele az I. világháborúba, és nem a saját akaratunkból fejeztük be a vesztesek oldalán. A győztes oldalon álló országok közül Franciaország dédelgetett nagyhatalmi törekvéseket, ezért elemei érdeke volt az Európa közepén álló Osztrák - Magyar Monarchia minél apróbb darabokra való szétzúzása, katonai és gazdasági erejének tönkretétele. Ehhez - jól hangzó hazugságokkal - megnyerte az Antant többi hatalmát is, mondván: Ne legyen Európában egy sok nemzetiség felett zsarnokoskodó állam, helyette hozzunk létre tiszta nemzetállamokat! S létrehozták a 7 nemzetiségből álló Csehszlovákiát, a szintén 7 nemzetiségből álló Romániát, s a 11 nemzetiségből álló Jugoszláviát. Mindezt egy olyan nemzetiségi térképre alapozva, melyhez a jegyzőkönyveket Kassán egy szállodában hamisították. A béketárgyalásokon ezek jelentették a döntő érvet a magyar területek elcsatolása mellett. Az azóta eltelt időben be is bizonyosodott, hogy a mesterségesen kreált államok nem életképesek. Sorban felbomlottak békében vagy háborúban. Már csak Románia létezik az akkori állapotok szerint.
A békediktátum jól hangzó szlogenje a nemzeti önrendelkezéshez való jog volt. Hogy lehet, hogy mi voltunk egyedüli nemzet, amelytől ezt megtagadták?
Hogy lehet, hogy országunk területének 2/3-át, lakosságának több, mint felét egy tollvonással más országoknak adták?
Hogy lehet, hogy aki az emiatt érzett szívbéli fájdalmának hangot ad, az máris nacionalista, soviniszta, sőt egyenesen fasiszta?
A feltett kérdésekre nem tudok és nem akarok más választ adni, csak ami keresztyény hitemből következik: "A kívánság megfoganva bűnt szül." - írja Jakab apostol.
Vagyis a válasz csak a lélek szintjén érthető az ember szívében, fejében megfogalmazódik egy gondolat, egy kívánság és az "megfogan", fejlődik, növekszik és eredményeképpen megszületik a bűn. Egy-két francia államférfi fejében megszületett a kívánság: legyünk mi egy új európai nagyhatalom! S máris fejlődni, növekedni kezdett a gondolta: Hogyan állíthatnánk félre azokat, akik ezt akadályozzák? Mondjuk azt a fehérre, hogy fekete! Mondjuk azt a magyarra, hogy román, vagy szerb, vagy horvát, vagy éppen ahogy a statisztikához kell! S megszületik a végeredmény, a bűn: TRIANON!
1935-ben egy Henry Pozzi nevű francia férfi írja:
"Ha Franciaország tudta volna, hogy azok az államférfiak, akik 1919-ben képviselték a nemzetet, milyen hátsó gondolatokkal és milyen célzattal kötötték meg "a jog és az igazság békéjeét" ... Franciaország és vele együtt Európa most nem ott tartana, ahol ma tart..." Franciaországnak akkor egyetlen ellensége volt: a hazugság! Szép ez a felismerés, de tett-e valaki valamit? Tudjuk, hogy nem.
És ha a lélek szintjén már megértettük, hogy hogyan születik a bűn, akkor a lélek szintjén megértjük-e azt a magyar testvérünket, aki önhibáján kívül a mai Magyarország határán kívül született és azt mondta nekem: Ha a magyar zászlót látom, nem érzek maradéktalan boldogságot, mert nem az én országom zászlaja. Ha annak az országnak a zászlóját látom, ahol születtem nem örülök neki, mert nem az én népem zászlaja.. Ha Magyarországra jövök, nem vagyok itthon, mert nem az a szülőföldem. Ha a szülőföldemre megyek, nem lehetek otthon, mert éreztetik velem, hogy idegen vagyok, más nyelvet beszélek. Át tudjuk érezni ennek a zavarodott helyzetnek a kínját? Tudunk úgy tekinteni a határon túli magyarokra, mint velünk egyekre, hozzánk tartozókra?
Vagy úgy gondolkodunk, mint azok a tiszapalkonyai emberek, akik megkérdezték a szomszédjukba Kárpátaljáról áttelepült idős magyar tanárembert: Maguk oroszok minek jöttek ide? Sírva mondta, hogy kevésen múlott, hogy vissza nem költözött. Ma is állítom: magyarabb magyar volt, mint mi.
Tudjuk, hogy ma is magyarok milliói kénytelenek más nemzetek országában, azok lenézésétől körülvéve, kirekesztettségben élni.
Mit tehetünk mi anyaországi magyarok értük?
Semmiképpen nem szabad Trianon bűnét egy másik tetőzni, úgymint: ha más népek vétettek ellenünk, mi is viseltessünk erős indulatokkal irántuk! Mint tudjuk: A kívánság megfoganva bűnt szül... Azzal semmit nem segítünk magyar testvéreinken, ha áhítozunk az elrabolt anyagi javak után! De legyen jogunk fájdalmat érezni, amikor Nagyváradot Oradeának, vagy Kassát Kosicének látjuk kiírva! És engedtessék meg nekünk, hogy lelelkünkben velünk egy szőlőtőből kinőtt vesszőként tekinthessünk a határon túli magyarokra, legyen jogunk és lehetőségünk velük kapcsolatokat kiépíteni, fenntartani, ápolni. Nekünk, magyarországi magyaroknak ezirányba kell változnunk és cselekednünk!
Mit is tehetünk tehát a trianoni határokon kívül rekedt magyarokért?
A feladatunk egyértelmű: emlékeztetnünk kell mindenkit - gyerekeinket, unokáinkat, tanítványainkat - Trianon bűnére, fel kell vállalnunk a lelki egységet a határon túl élőkkel, s mindazt, ami összetartozik, össze kell tartanunk!
Ezért öröm, hogy 2010-ben a magyar Országgyűlés úgy határozott: június 4-e ezentúl a Nemzeti összetartozás napja.
Így legyen!
Miskolczy Józsefné
a Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola igazgatója
utolsó módosítás:2012-02-13 10:55:07
