– A mérkőzés pikantériáját az adta, hogy a két települést
mindössze néhány kilométer választja el egymástól – kezdte Molnár Krisztián.
– Ezen a meccsen nekem minden összejött. Olyan labdákat kaptam a társaimtól,
amelyeket kis túlzással mondva, csak be kellett gurítanom a kapuba. Kiemelem Bubenko Andrást,
aki két úgymond forintos átadással is megkínált, s az ezekből szerzett góljaim
„fele” így őt illeti meg.
Egyéni
rekord
Molnár Krisztián ezután
arról beszélt, hogy hat találata közül kettőt jobb lábbal, kettőt ballal
szerzett, kettőt pedig fejjel juttatott a csátiak hálójába.
– Fejesgóljaim öt méterről születtek –
folytatta a fél tucat gólt jegyzett támadó. – A „maradék” négy közül egyet a
16-oson kívülről értem el, hármat pedig azon belülről jegyeztem. Örömöm azért
is volt határtalan, mert hatig még soha nem jutottam el pályafutásom során.
Eddig három volt az egyéni csúcsom, most ez a hat valószínűleg megdönthetetlen
egyéni rekordom lesz.
Tiszakesziben a játékosok szinte baráti kapcsolatban
állnak egymással, ezért a lefújás után természetes volt, hogy Molnár Krisztiánnak valamennyi társa megszorította a
kezét.
– Mindenki gratulált, aki csak élt és
mozgott a pályán és környékén – folytatta nevetve a támadó. – Az túlzás, hogy
percekig éltettek, de amikor a 75. percben lecserélt Molnár János edző, akkor a mintegy kétszázötven
néző is megtapsolta teljesítményemet.
Kérdésre
válaszolta az ünnepelt csatár elmondta, hogy 33 évesen már nem bírja végig a 90
perceket, cseréjét ez indokolta.
Csak
a meccsekre jár
– Edzésekre sajnos már nem tudok járni –
folytatta Molnár
Krisztián, majd hozzátette: – Kizárólag a mérkőzéseken
találkozom csapattagjaimmal, ez pedig talán emeli produkcióm értékét. Miskolcon
élek és ároktői származású lévén már csak a hétvégeken látogatok haza.
Mezőcsáton nőttem fel, de immáron tiszakesziben focizom öt éve. Nekem az a
Dél-borsodi „háromszög” jelenti szűkebb pátriámat, ott érzem igazán otthon
magam. Kesziben egyébként rendezettek a körülmények – köszönet érte Borza Gyula elnöknek és Molnár János edzőnek
–, továbbá pályánk talaja is kiváló.
A tiszakesziek „csodabogara” Miskolcon
dolgozik, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés végrehajtási Intézetben keresi
kenyerét.
– Előre nem tervezek semmit, ameddig úgy
érzem, hogy tudok segíteni a tiszakeszieknek és a focit össze tudom hangolni a
munkámmal, addig sportolok a saját magam és csapatom örömére – zárta
gondolatait a hatgólos játékos, aki végül leszögezte: – Ez lehet egy, de akár
több év is.