Tiszakeszi díszpolgára: Dr. Kozaróczi Gyuláné

Tiszakeszi község postumus Díszpolgára 2011. évben

D r .   K o z a r ó c z y   G y u l á n é


   Tótfalusi Mariann 1936. augusztus 7-én született Budapesten, anyja tanítónő, apja pénzügyi tisztviselő volt.

   Az általános iskolát a miskolci Városháztéri általános iskolában végezte, majd 1954-ben érettségizett a miskolci Vámos Ilona (ma Zrínyi Ilona) Leánygimnáziumban. 1956-tól az egri tanárképző főiskola biológia-földrajz szakos hallgatója volt.

    1958-ban kötött házasságot férjével Dr. Kozaróczy Gyulával. Két gyermekük született, Kornél és Gábor.

    1958. szeptemberétől kezdett tanítani a Tiszakeszi Általános Iskolában, ahol 35 éven át, egészen nyugdíjba vonulásáig tanított. 1978 és 1993 között a Tiszakeszi Általános Iskola igazgatója volt. A pedagógiai munka nagy örömet jelentett számára, és az iskolát szinte második otthonának tekintette. Munkája során mindig törekedett az iskola és a község fejlesztésére, felvirágoztatására.

    1969-ben kialakította a biológiai szaktantermet, amely megyei szinten is kiemelkedő jelentőségű volt. Nevéhez fűződik a Napközi Otthonban lévő KRESZ-park kialakítása, amely 1979-ben valósult meg. 1981-ben az ő igazgatása alatt adták át az új iskolarészt, majd 1982-ben iskola és helytörténeti múzeum került kialakításra, amelyet nagy lelkesedéssel és sok munkával valósított meg. 1984-ben adták át a Kamilla faházat, amelyben évente 200 gyermek is nyaralhatott és használhat azóta is.

    Igazgatása alatt az iskola diákjai részt vettek szinte valamennyi országos, megyei, területi kezdeményezésben, versenyeken, amelyek szolgálhatták a tanulók előrehaladását. 1977-ban országos II helyezést ért el csapatával az elsősegélynyújtó versenyen, 1978-ban pedig országos I. helyezést sikerült elérni. A Herman Ottó biológiai szakkörrel 1978-tól minden évben részt vett a „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” című pályázaton, ahol szép eredményeket értek el, és díjat vehettek át a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban.

    Mindig nagy támogatója volt a pedagógiai újításoknak. Az ő vezetése alatt került bevezetésre az Általános Iskolában a Minőségirányítási Program, a Tolnay-, és a Zsolnay-féle módszer, testvérkapcsolatot épített ki több határon túli iskolával, mint például a szlovákiai nagyidai iskolával és az erdélyi mezőpaniti magyar iskolával. Az Ő nevéhez fűződik a Challenge Day és a tornaünnepélyek megszervezése, amelyek jelentős programnak számítottak a falu életében. Szívügye volt a tanulók táboroztatása, sportolása. Több évtizedes hagyományok alakultak ki az egészségnevelés, vöröskeresztes munka, környezetvédelem, tanulmányi kirándulások és a sport terén irányítása ideje alatt.

    Munkássága alatt két kiadvány jelent meg Tiszakeszi történetéről, 1982-ben Keszi története és 1993-ban Tiszakeszi évszázadai címmel, mindkét kiadvány megjelenéséért sokat dolgozott. Munkáját mindig elismerte felügyeleti szerve, fenntartója. Sok elismerésben volt része, több kitüntetést kapott vöröskeresztes munkájáért és úttörős tevékenységéért. A legbüszkébb az Erdélyi János Pedagógiai Díjra volt, melyet pedagógiai munkájának elismeréséért kapott 1982-ben.

    Nyugdíjba vonulása előtt 1993-ban Harsányi György Lajos festőművész emlékére kiállítást szervezett, melyre az ország egész területéről érkeztek festmények. Több éven keresztül önkormányzati képviselőként is tevékenykedett a településen.

     1993. novemberében megalapította a Tiszakeszi Karitász Szeretetszolgálatot, melynek fő céljai között szerepelt az ifjúság összefogása mellett az idős, illetve szegényebb réteg támogatása, segítése. Két egymást követő évben a Kárpátalján található Tiszaújlaki iskolából is üdültettek gyerekeket.

    2000. május 27-én Tiszakeszi Községi Önkormányzat képviselő-testülete a településen végzett munkájának elismeréseként „Tiszakesziért” kitüntető díjban részesítette. 2001. július 7-én Tiszakesziben a Milleniumi Zászlóanya volt.

    Nyugdíjba vonulása után elkerült Tiszakesziből és férjével Sátoraljaújhelyen telepedett le. Nyugdíjas éveit is aktívan töltötte, újhelyen is bekapcsolódott a helyi közéletbe. Aktív tagja lett a Katolikus Egyházközségnek, azon belül is a Rózsafüzér Társulatnak. Karitatív munkát vállalt a Máltai Szeretetszolgálatnál, árva és szegény gyermekek patronálását is vállalta. Tagja volt továbbá a Magyarok Világszövetsége Zempléni Tagozatának is, ahol 2010. augusztus 20-án oklevéllel ismerték el kiemelkedő munkáját.

    Tiszakeszitől nyugdíjas évei alatt sem távolodott el, mindig szívesen látogatott el a településre a régi kollégákhoz, barátokhoz, jó ismerősökhöz. Az ő kezdeményezésére jött létre a Harsányi György Lajos Kulturális Alapítvány, ahol azért tevékenykedett, hogy Tiszakeszi festőművészének, Harsányi György Lajosnak méltó emléket állíthasson.

    Tiszakeszi számára a világ közepét jelentette. Nagyon sokat tett a keszi emberekért, mindenkihez volt egy kedves szava, és mindenkinek szívesen segített. Generációk tanultak és nőttek fel a keze alatt. Munkájával azt mutatta meg, hogy önzetlenséggel, közös összefogással is lehet eredményeket elérni. Településünk lakói a mai napig jó szívvel és hálával gondolnak rá. Életével és munkásságával példát állított mindannyiunk számára.

     2010. szeptember 11–én hunyt el Sátoraljaújhelyen.

    Emléke legyen örök minden tanítványa és minden tiszakeszi ember számára….

utolsó módosítás:2012-02-24 11:09:09

Minden jog fenntartva:
Tiszakeszi Önkormányzat